Király Dominika

Tavaszi félévemet töltöttem az egyetemen, amikor gondoltam egyet és úgy döntöttem, hogy elmegyek a karriernapra, amelyet az iskola minden félévben megrendez. Ezen a karriernapon találkoztam és hallottam először, a del Rey International-ről.

Az őket képviselő Gábor, mindent részletesen elmagyarázott és minden kérdésemre válaszolt.Amikor megtudtam, hogy tapasztalat nélkül és nem feltétlenül csak szakmai gyakorlati céllal, lehet menni Spanyolországba dolgozni, én már ott, az adott pillanatban eldöntöttem, hogy belevágok. Ez így is lett.

Pár nap múlva, regisztráltam a weboldalukon és körülbelül egy hét múlva már kaptam is egy ajánlatot a Kanári-szigetekről. Én ezt boldogan elfogadtam és egy kis papírmunka után, pár nappal később, már az aláírt szerződéssel a kezemben álltam készen a nagy útra. A következő lépés a repülőjegy vásárlás volt. Mivel még volt 3 hónapom a kiutazásig, így olcsón meg tudtam venni a repjegyet.

Június 14-én eljött az idő és elindultam a nagy útra. Addig a percig, míg fel nem szálltam a gépre nem volt bennem semmi félelem. De a repülőút alatt elkezdtem gondolkodni olyan dolgokon, hogy: Biztos jó ötlet volt egyedül belevágni ebbe? Vajon hogyan fognak a hotelben fogadni? Mi lesz, ha nem tudom majd a taxisnak elmagyarázni, hogy hová vigyen? Milyen lesz a munka?....stb.

Madridban át kellett szállnom, mivel akkor még nem volt közvetlen járat Lanzarotéra, de mostmár az is van a Wizzair jóvoltából. Egy éjszakát ott töltöttem Madridban, de ez nem jelentett problémát, mivel délután elmentem várost nézni és felfedeztem olyan helyeket, ahol még eddig nem jártam. Másnap korán reggel indult a gépem és 2,5 órán belül ott is voltam a szigeten.

Amikor kiszálltam a repülőből, szemetelt az eső és akkor megkérdeztem magamtól: Hová jöttem én, hiszen nem úgy volt, hogy a Kanári-szigeteken örök napsütés van? De ez később beigazolódott, mivel azon az egyetlen napon esett az egész nyár alatt, amikor én leszálltam a repülővel, de akkor is csak szemetelt. A repülőtéren leszólítottam egy taxist - aki tudott angolul - és ő elvitt a szállodába 8 Euró-ért, ahogyan erről a del Rey-es Gábor előre tájékoztatott.

Amikor megérkeztem a szállodába, a recepciós tudott az érkezésemről, egyből lefénymásolta az útlevelemet és odaadta az apartman kulcsát, ahol a gyakornokok laktak. Könnyen megtaláltam az apartmant, ahová, amikor beléptem, jobban nézett ki, mint amire számítottam.

Volt két szoba, két-két ággyal, valamint egy konyha, ahol szintúgy volt két ágy, mivel több gyakornok volt, mint amennyi szoba. De ez egyáltalán nem jelentett gondot, mivel aki a konyhában lakott, neki volt a legnagyobb tere. Tudniillik, a konyhát nem is használtuk, mivel a nap folyamán háromszori étkezést biztosított a szálloda. A fürdőszoba is jó állapotban volt és még mostak is ránk minden hétfőn és szerdán.

Az a félelmem, hogy vajon jó csapatba fogok-e kerülni, már az első pillanatban, amikor odaértem elszállt, mivel a már kint tartózkodó magyar csajok nagyon rendesek voltak. Velem egy időben érkezett egy másik csaj is és örültünk, hogy nem egyedül vagyunk újak. A manager elvitt minket munkaruhákért, majd bemutatott az étterem főnöknek, aki már első benyomásra nagyon mosolygós és kedves volt.

A munkáról azt kell tudni, hogy én felszolgálóként dolgoztam ott. A nap folyamán osztott munkaidőben dolgoztunk, amelynek két változata volt, vagy 8:00-12:00 és 18:30-23:30, vagy a másik 8:00-15:00 és 19:30-21:30. De volt olyan is, amikor 13:00-18:00 és 21:00-24:00-ig kellett dolgozni és ekkor csak a bárban (mivel volt a szállodának a medence mellett egy bár része).

Az étteremben a fő feladat a reggeliztetés és a vacsoráztatás volt, tehát a vendégek után le kellett szedni a piszkos tányérokat, egy kocsira gyűjteni, majd betolni a konyhára. A délutáni műszak folyamán azoktól a vendégektől, akik nem all-inclusive voltak, fel kellett venni az italrendelést és egy tálcán kivinni az italokat. A bárba felküldhettek a nap folyamán is és ott neked kellett kiszolgálnod a vendégeket. Persze egy már tapasztalt pincér ott volt melletted és segített neked, de ő főként a kajákat csinálta.

Teháta legtöbbször neked kellett feltalálnod magadat, de ha bármit nem tudtál és szóltál a tapasztaltabb pincérnek, ő egyből jött és segített. Én nagyon szerettem a bárban dolgozni, mert ott mindig jó volt a hangulat, nagyon sokat nevettük és viccelődtünk.

A legfőbb jelszó, amelyet folyamatosan hallgattunk a társaimmal, a „relax” szó volt. De persze ez kellett ahhoz, hogy, abban a nagy sürgés-forgásban mindent könnyedén tudjunk kezelni. :) Abban a műszakban, amikor 18:30-kor kezdtünk, 21:00 körül fel kellett menni a bárba, de ekkor már csak poharakat kellett szedegetni és közben élvezhettük a színpadi show-t, mivel minden este volt valamilyen műsor a színpadon.

Egy héten kétszer volt szabadnapunk. Ebben a két napban fel lehetett fedezni a szigetet vagy csak simán élvezhettük a napsütést a tengerparton, mivel nagyon közel volt, kb. 3 perc sétára.

Nagyon sok helyen jártam a szűk 2,5 hónap alatt is. Voltam Playa Blancan, Costa Teguise-en, Playa Hondán, Famaran, Arrecifeben, jártam a Jardin de Cactusnál, Teguise-i Marketen, Timanfaya Nemzeti Parkban és még sorolhatnám a szebbnél szebb helyeket.

Azonban ha vásárolni támadt kedvünk, arra is volt lehetőség, mivel a közelünkben volt a két legnagyobb pláza a szigeten, a Centro Comercial Deiland és a Biosfera. Persze a tengerpart mentén is nagyon sok kisebb bolt található ahol a fogkrémtől a szuvenírig minden megtalálható.

Persze. Puerto del Carmenben a leghíresebb szórakozóhely a Heineken volt, ahol majdnem mindig volt buli. A legtöbbször mi is odajártunk a magyar csajokkal.

De mivel a szállodában dolgozó pincérek között is voltak olyanok, akik szerettek bulizni, ezért velük is mindig mentünk valahová. Volt, amikor egy karaoke bárban kezdtünk, majd utána mentünk a Heinekenbe. Sőt, az egyik pincér meg is hívott minket a saját házába - több alkalommal is - és ott mindenféle ételkülönlegességet kipróbálhattunk. Ezeken az összejöveteleken a szállodában dolgozók nagy része ott volt és nagyon jó alkalom volt arra, hogy jobban megismerjük egymást és a másik kultúráját. Mindebből látszik az, hogy milyen jó kis csapat van ott Puerto del Carmenben, a mi hotelünkben! :)

A nyár folyamán nagyon sokat buliztunk és mindig felhőtlen jó volt a hangulat.

Egyáltalán nem bántam meg azt, hogy elmentem erre a gyönyörű szigetre, mivel olyan emberekkel találkoztam, akiket soha nem fogok elfelejteni. Ottlétem alatt nagyon sok szeretetet kaptam mind az ottani személyzettől, mind a vendégektől. Nem egyszer történt meg az, hogy odajött, hozzám egy vendég és megkérdezte: hogyan tudok én mosolyogni, amikor ilyen sok a munka? Egyszerű a válasz: ilyen jó hangulatú légkörben és ilyen vicces személyzet mellett nem lehet mást csinálni.