Seprényi Renáta

Akkor kell felugrani a szerencse vonatára, amikor éppen elrohan melletted, mindegy, hogy merre visz, mert egy elhibázott, elhabozott ugrás, és egész életeden át hiába vársz másik vonatra. - Rejtő Jenő

2016. június 20-a. A dátum, mikor hajnalban fáradtan, és duzzadt szemekkel vonultam végig a reptér felé vezető úton telepakolt rózsaszín gurulós bőröndömmel. Úti cél: Görögország, Kréta.
Persze már lecsekkoltam a szupernek ígérkező családi hotelt, és már rég kívülről fújta minden ismerősöm, hogy felszolgáló leszek, és beutazom az egész szigetet, és nem mellesleg a búcsúbulik a legszuperebbek.

Tényleg lelépek, tényleg ott állok a repülőtéren, és hirtelen tényleg teljesen beleborzongok. Megteszem. Végre egyszer nem csak álmodozok arról, hogy elkezdek élni, végre tudtam önző lenni, és végre tudom, hogy mit is akarok! Vagy legalábbis azt, hogy mit nem. Útitársam Gabi lett, aki csoporttársam volt az egyetemen, de nem igazán ismertük még akkor jól egymást, de ma már azt mondhatom, hogy jobb partnert el sem tudtam volna képzelni magam mellé.

Életem első repülése! A felhők felett jártunk mind képletesen, mind valójában, csakhogy ez akkor sem múlt el, mikor landoltunk, megtaláltuk a transzfert és megérkeztünk a szállodába, ahol aztán a sorsfordító események tárháza sorakozott fel előttünk.

Kaptunk egy rövid útbaigazítást magától a menedzsertől, majd papírmunka. Hiába féltünk az angoltudásunktól, vagyis annak hellyel-közzel való hiányától, valahogy mégis sikerült megértetni magunkat. Nem hiába volt az a sok évnyi activity-zés :)

Ha Krétára mentek nem árt, ha bizonyos tényekre felkészültök:

-A helyiek hihetetlenül barátságosak, vendégszeretőek és közvetlenek.
-A fiataloktól kezdve az öreg bácsikáig, aki a legeldugottabb helyeken árulja a kis szuveníreket, szinte kivétel nélkül mindenki beszél angolul.
- Ez az angoltudás abból áll, hogy szavakat pakolnak egymás mellé, és ha már nyelvtanilag nagyon precízen fogalmazol nem igen értik, tehát ne becsüld alá a nyelvtudásod, nekik pont jó lesz.
- Taverna, szuvenír, taverna, szuvenír, taverna, taverna, taverna, szuvenír, szuvenír, szuvenír… a legtöbb város ennyiből áll
- A görög ételek nagyon finomak tudnak lenni, de a jóból is megárt a sok, és ilyenkor kezdesz imádkozni egy emberes adag pizzáért a szabadnapodon.
- A hogy vagy-ra a válasz kivétel nélkül az kell, hogy legyen: jól, különben az egész életetdet mesélheted elfele nekik. Ebben nem ismernek tréfát :) 
- És sajnos a görög férfiak és nők nem olyan isteniek, mint hiszed, de hatalmas hangjuk van.

Nos, ebben sem kellett csalódnunk.
Kétágyas, fürdőszobával, légkondival és hűtővel felszerelt szobáink a hegy tetején sorakoztak fel, és „véletlenül” kiválóan be tudtuk fogni az előtte lévő kis területet közössége terasznak. Szívből mondhatom, hogy nincs is jobb arra ébredni, hogy a szobából kilépve reggelente a hatalmas hegyek, és a végtelen tenger látványa fogad, és arra lefeküdni az éjszakai traccspartik és iszogatások után, hogy alattad terül el az kivilágított város.

Gabival közös szobát kaptunk, de lengyel sorstársainkkal (egy lányt még kivéve rajtunk kívül minden diák lengyel volt), és többnyire franciául beszélő animátorainkkal is pillanatok alatt szoros barátságok kötődtek. Együtt hajtottuk végre minden csínytevést, töltöttük fel kávékészleteinket, utazgattunk, tetőről bámultuk a hullócsillagokat és dobáltuk egymást paradicsommal. De erről többet nem mesélhetek egyelőre, hiszen, ami Krétán történt, annak ott is kell maradnia.

Csak én voltam ilyen speciális Alberttel, egy lengyel fiúval, a többiek emberibb időben dolgoztak, viszont nekünk így minden nap rendelkezésünkre állt egy fél nap, mikor oda mentünk, ahova csak akartunk. A feladatunk sem igényelt földöntúli képességeket. A rendre kellett felügyelnünk a medencénél, a bárban, a hallban, a teraszon és a jégkrémes kocsinál. Pohárszedés, tányérok összegyűjtése, mosogató géppel mosogatás, jégkrémcsere… Eléggé összetett volt, de amint az ember fia/lánya megtanulta kezelni a helyzeteket, és belejött a napi rutinba, már minden simán ment. Így történt, hogy aztán mindig tudtunk időt csenni a lazításra, és arral, hogy az égvilágon mindenkivel, akivel csak akartunk barátságot köthessünk legyen szó Bubbisról, a recepciósról, aki aztán utazási tanácsadónk lett, az étteremben dolgozó pincérekről és pincérnőkről, akik mindig észrevettek minden aprócska módosítást kifejlett stílusodon, hogy aztán el ne mulasszák megdicsérni minden nap, hogy milyen jól nézel ki, az animátorokról, a fotós hölgyről és természetesen a vendégekről.

Többnyire lengyel, német, angol és francia vendégeink voltak. Érdekesebbnél érdekesebb emberekkel találkoztam, és amit sosem hittem volna, beszélgettem. Amellett, hogy a nyelvtudásom is sokat fejlődött –ELKEZDTEM BESZÉLNI!!!!!- annyi érdekességet tudtam meg, és annyira jól esett, mikor arról áradoztak, hogy mennyire jó munkát végzünk. Elhihetitek ezek után minden egyes nap –és tényleg nem túlzok- hatalmas mosollyal mentem dolgozni.

Na és a szabadnapok! Minden annyira szuperül el volt rendezve. A főnökök annyira rugalmasak voltak mindenben, a kollégákat nagyon szerettem, az egész ott létemet, és jöttek a kínos pontok.

Vajon a szabadnapokat és a pénzünket rendesen megadják? Hát meg! Minden héten, ahogy meg volt beszélve egy teljes szabadnapot kaptunk, és mikor kértük, együtt Gabival vagy bármelyik kollégánkkal. Annyi helyre mentünk, amennyire csak erőnkből futotta. És ezek egytől egyig lenyűgözőek voltak. A tenger ezer arcát mutatta meg, hippivárosban jártunk, hegyes vidékeken kocsikáztunk keskeny szerpentinen, jachttal mentünk át egy kis szigetre, motorral utaztunk városokon keresztül, hogy aztán hajóskapitány barátokat szerezzek, stoppoltunk, úsztunk, halrajokat figyeltünk meg, ingyen koktéloztunk randomban, éjszaka fürödtünk a tengerben Némót keresve, belevetettük magunkat az éjszakai életbe és minden, amit csak el bírsz képzelni.

És miből? A fizetésünket hiánytalanul megkaptuk (nekem néha még borravaló is csurrant-cseppent), és habár figyeltünk a pénzre, amikor alkalom adódott rá minden létező lehetőséget kihasználtunk arra, hogy jókat együnk, utazgassunk, bulizzunk, vásároljunk, és még így is rengeteg pénzt hoztunk haza. Annyit, amennyit itthon soha nem kerestem volna meg egy nyár alatt.

Csodák nem történnek veled, csak ha esélyt adsz nekik. Neked kell megtenned az első lépést, mert tartozol magadnak azzal, hogy egyszer kilépj a megszokott kis életedből, a falak mögül, amiket felvontál, és helyet adj valami újnak. Kérdezz, álmodozz és vállalkozz valami olyanra, amit azelőtt sose tettél, lépd át a határaid!
Én alig várom, hogy újra önmagam lehessek, és újabb kalandba vágjak bele, és azt, hogy ezt mások is megtapasztalják.

---

Írj nekem!

Neved:

E-mail címed:

Telefonszámod:

Üzenet:

Elküld

Sikeres üzenetküldés!

Hiba történt az üzenet küldése közben, próbáld újra később!